Idők hangja

A Kocsis-Holper Zoltán vezette Kodály Kórus márciusi estjének középpontjában az emberi lélek áll – a lélek, amely a zene által lép kapcsolatba a transzcendenssel. A koncert műsora évszázadokon ível át, mégis sok szempontból egységes: azt vizsgálja, miként szólal meg az ember hangja a végességről és a reményéről. A BMC falai közt a vox humana segítségével találkozik múlt és jelen, imádság és kérdés, törékenység és rendületlen hit.

A kora barokk mesterek, Antonio Lotti és Henry Purcell darabjaiban a könyörgés letisztult, mégis felkavaró, katartikus zenei nyelven szólal meg. Ezt folytatja Johann Sebastian Bach kettős kórusra írt motettája, amely bensőséges hangvételével az Istenbe vetett bizalmat fejezi ki, majd Felix Mendelssohn mélyíti el ezt a gondolatot a 43. zsoltár megzenésítésében.

Orbán György 126. zsoltára kortárs szemszögből reflektál az öröm és a megpróbáltatás kettősségére, míg a szlovén Tadeja Vulc az adventi várakozást idézi meg különleges effektusokat és gyorsan váltakozó hangulatokat felvonultató művével.

A szünet után Arvo Pärt nagyszabású alkotása, az Adam’s Lament (Ádám siralmai) zárja az estét: egy modern kori meditáció az emberiség ősélményéről, a bűnről, a veszteségről és a reményről. Ádám időtlen siratója a megtisztulás és az isteni irgalom utáni vágy mélységeit járja be – Pärt zenéje pedig jelenlétre hív, csendjeivel és lassú gesztusaival a hallgatót is bevonva az elmélkedésbe.

– Tóth Endre –