A kamarazene gyöngyszemei 2.

Richard Strauss alig múlt tizenhét éves, amikor 1881-ben Fúvósszerenádját komponálta. Az ifjú a müncheni udvari zenekar vezető kürtösének, Franz Straussnak gyermekeként egy zenével átitatott világban élt. Apja játékának szépsége minden bizonnyal hatással volt a  Szerenád megszületésére, mert művében a kettős fafúvósok és a kontrafagott mellett négy kürtöt is alkalmaz. A bemutató 1882. november 27-én zajlott le Drezdában  Franz Wüllner vezényletével, aki több Wagner opera premierjét is irányította. Strauss műve sokkal jelentősebbnek bizonyult, mint a csodagyerek elődök, Mozart, illetve Mendelssohn tehetséges követése, felcsillan benne a későbbi egyéni hangú komponista ígérete. Egyetlen szonátaformájú tételből áll, zenei anyaga dallamos és lírai hangvételű. Hangszerelése is rendkívül igényes, találékonyan használja ki a tizenhárom fúvóshangszer adta lehetőségeket. A mű  egy fuvolákon  megszólaló finom gesztussal ér véget, amely előérzetét adja a későbbi nagy Strauss operák hangulatvilágának.

Franz Schubert D. 803-as jegyzékszámú F-dúr oktettjét 1824 tavaszán komponálta, abban az időszakban, amikor két másik jelentős műve, a Rosamunda kísérőzene, és A halál és leányka melléknevű vonósnégyes is született. Az Oktett megrendelése egy osztrák gróf  - amatőr klarinétos - Ferdinand von Troyer nevéhez fűződik. Troyer egy Beethoven Esz-dúr Szeptettjéhez hasonló hangszerösszeállítású kamaraművet várt Schuberttől, melyben vonós és fúvós hangszerek egyaránt szerepelnek. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a 18. század idején népszerű oktettek (az ún. Harmoniemusik műfaj művelői) kizárólag fúvósokat alkalmaztak, leggyakrabban 2-2 oboa, klarinét, kürt és fagott összeállításban. Schubert megközelítően egy óra időtartamú műve messze túlmutat a korábban divatos szerenádok és divertimentók zsánerén,  a kamarazenei és a szimfonikus hangzásvilág színesen elegyedik benne. A művet először egy bécsi Grabenen lévő lakás szalonjában adták elő, jórészt  azok a zenészek, akik a Beethoven Szeptettet is bemutatták. Schubert egyébként saját műveire is reflektált, miután az  Oktett első tételének témája Der Wanderer című dalából származik, a negyedik tétel variációi pedig Die Freunde von Salamanka című daljátékának egyik dallamára épülnek. A hangszerelés nagyrészt megfelel Beethoven mintájának - klarinét, kürt, fagott, hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő, amelyhez Schubert még egy második hegedűt is hozzátett. A 18. századi szerenádon alapuló hat tételes szerkezetet is megmaradt. I. Adagio - Allegro - Più allegro II. Adagio III. Allegro vivace - Trió - Allegro vivace IV. Andante variációkkal Un poco più mosso - Più lento V. Menuetto. Allegretto - Trió - Menuetto - Coda VI.Andante molto - Allegro - Andante molto - Allegro molto

– baljos –