KABALEVSZKIJ / RIMSZKIJ-KORSZAKOV

Rimszkij-Korszakov a koncerttermek, Kabalevszkij inkább a tantermek „visszatérő vendége”. Bár mindkét szerző számos műfajban komponált, előbbi főleg szimfonikus zenéjével, utóbbi pedig pedagógiai célzattal írt műveivel vált ismertté. Rimszkij-Korszakov nevéhez köthető az első igazán oroszos szimfónia létrejötte. Az eredetileg tengerész komponista autodidakta módon tanulta ki a zeneszerzés fortélyait és vált az orosz ötök, majd az orosz zeneirodalom egyik meghatározó tagjává. Zenéjében a nemzeti hagyományokat orientalizmussal vegyítette, amelynek legékesebb példája az orosz zeneirodalom egyik legismertebb műve, az Ezeregyéjszaka meséiből kiragadott történeteken alapuló Seherezádé.
Dmitrij Kabalevszkij nevével jó eséllyel gyakrabban találkoznak a zenetanárok, mint a koncertre járó, komolyzenét kedvelő közönség. Pedig számos oktatási céllal írt darabja mellett temérdek szimfonikus művet, operát, filmzenét és versenyművet is komponált. Három zongoraversenye közül talán a harmadik, „Ifjúság” alcímű a legismertebb, amelynek könnyed hangvételével, vidám és energikus szélső tételeivel teszi igazán befogadhatóvá ezt a műfajt. Ahogyan zongoraversenyénél, úgy hegedűversenyénél is lenyűgöző Kabalevszkij zeneszerzői zsenialitása: a mű virtuóz és hálás a szólista számára, ugyanakkor közvetlen, világos zenei nyelvének köszönhetően a közönség minden rétege számára élvezetes.