Puccini Bohémélet című operája a Csokonai Nemzeti Színházban

“(...) valamennyien végtelenül bohémek, vagyis könnyelműek, játékosak és felszínesek vagyunk az egyetlen igazi ajándékkal szemben, amit kaptunk, és ez az élet. Végtelenül könnyelműen, játékosan és bohém módon tekintünk az életre, mint az egyetlen nagy igazi ajándékra és csak akkor szembesülünk az igazi nagyszerűségével, amikor már vége van.”

(Szikora János)

Október 7-én este, a Csokonai Nemzeti Színház történelmi épülete adott otthont Giacomo Puccini Bohémélet című bemutató előadásának. A világ vezető operaházainak állandó darabjának zenei fundamentumát koprodukció keretében zenekarunk, a centenáriumát idén ünneplő Kodály Filharmonikusok adta Somogyi-Tóth Dániel és Kesselyák Gergely váltott vezényletével, Szikora János rendezésében.

Nagy öröm és megtiszteltetés volt a zenekar számára, hogy részese lehetett Puccini szenvedélyes remekművének, mely a frissen átadott, gyönyörűen felújított Csokonai Nemzeti Színház épületében került bemutatásra. A felújítás szakemberei akusztikailag is kitűnő munkát végeztek: 20. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzőjének dallamai a kakasülőn épp olyan jól hallatszottak mint a földszinti nézőtéren.

Puccini az 1800-as évek végén korának egyik legnagyobb bestselleréhez, Henry Murger Jelenetek a Bohémvilágból című könyvéhez nyúlt. A regényről ma már kevesen tudnak, Puccini műve azonban mindörökre bevonult a halhatatlanok közé. A világ összes operái közt is Puccini operái vezetik a leggyakrabban játszottak listáját: a Pillangókisasszony áll az első, a Bohémélet a második helyen.

Népszerűségének oka talán abban a zeneszerzői attitűdben rejlik, ahogyan Puccini az alaptörténethez viszonyul: a Bohémélet hősei szegények, nyomorognak és éheznek, a hideg elől menedéket nyújtó albérletük díját sem tudják kifizetni. Nyomasztó hangzásvilágot, depresszív dallamokat várnánk az operától, de nem ezt kapjuk. A szereplők a fiatalság költői lelkületével festik át ezt a komor képet élhetővé, szerethetővé, mert minden nélkülözésük ellenére szeretnek élni. Ez teszi a valósággal való szembenézést olyan tragikussá, mikor a halál brutalitással rántja földre ezt az életet.

“Szikora János rendezése klasszikus, a két karmester, Kesselyák Gergely és Somogyi-Tóth Dániel úgy szólaltatja meg az operát, ahogyan Puccini megírta.” - írja a Magyar Nemzet.

Somogyi-Tóth Dániel és Kesselyák Gergely

A Bohémélet egy szerelmi történet. Mimì halála zenedramaturgiailag olyan mély életismeretről árulkodik, hogy tényleg elámulunk: Puccini mennyire tisztában volt az emberi érzelem gazdagságával, ellentmondásaival és árnyalataival. Az opera végén végigvonul az érzelmek skáláján, melynek során nemcsak az énekesek játszanak, hanem rajtunk, a közönségen is végighullámzik az érzelmek skálája. Kesselyák Gergely, aki Somogyi-Tóth Dániellel váltásban vezényel, a sors ajándékának nevezte, hogy most Debrecenben dirigálhatja ezt az operát és ismét együtt dolgozhat Szikora János rendezővel.

Az előadásra erre a linkre kattintva válthatnak jegyeket.